Mi a baj az iskolával? - Mire megy el az idő?

Mondjuk ki egy iskolablogban is: baj van ma az iskolában. Nem csak a miénkben. Hanem rendszerszinten. Amikor a most következő szöveget először olvastam, rögtön egy Vekerdy-interjú ugrott be [(ide kattints, ha érdekel) - meg Henri Bergson időfilozófiája, de ezt valószínűleg csak a magyarfaktosok értik, ezért is a dupla zárójel], amelyben Pruzsinszki Bence alábbi írásával összecsengő gondolatok fogalmazódtak meg. Olvassátok, aztán gondolkodjunk együtt, mit lehetne tenni.

forrás: www.flickr.com

¿esszé?

             (Nagyon furcsa belegondolni, hogy épp az időről írok, mivel a szó jelenthet egy fizikai fogalmat is. A fizika és a matematika köztudottan nem tartozik a kedvenc tantárgyaim közé, nehezen tanulok meg egy-egy képletet vagy egy matematikai szabályt.) Mondhatni, hogy alapműveltség, amit itt gimnáziumban veszünk, nem? Valakinek biztos, de ezt nem lehet ilyen egyszerűen meghatározni. Mi az alap? Mindenkinek más. Az érdeklődési körünktől függ, vagyis kellene függenie, ugyanis ameddig a heti két fizikaórát is egy örökkévalóságnak érzem, a hat történelemórát kevésnek tartom, és nem tud eleget tenni a tudásvágyamnak. Hallottam ezt már olyan szájából is, aki a fizika iránt érdeklődik, tehát a probléma nem csak a humán agyam kirohanása. Ő egészen máshogy áll a fényhullámok interferenciájához, mint én, hiszen nem vagyunk egyformák. A probléma azonban ugyanaz: arra marad a legkevesebb időnk, amire a legtöbb kéne, amihez konyítunk valamelyest – amihez tehetségünk is van.

             Ha mi a gimnáziumban a maximumot szeretnénk teljesíteni, akkor mindenből pengének kell lennünk. Nyilván ez azokból a tantárgyakból, amelyek az érdeklődési körünkön belül vannak, nem lesz nehéz. De mi a helyzet azokkal, amik totálisan nem érdekelnek? Hát az a szomorú helyzet, hogy hacsak nem kész zseni az ember, akkor hosszú órákat fog az íróasztala fölött görnyedve tölteni, hogy megszerezze magának azt a tudást, amit egyáltalán nem tanul szívesen, és valószínűleg az adott dolgozat, vagy épp az érettségi után egy héttel már csak nyomokban fedezhető fel benne. Az agy okos szerkezet, szelektál. Így azok az információk maradnak meg inkább benne, amik érdekelnek és használjuk is őket valamire, és nem csak egy maratoni magolás végeredményét képezik. Nem több idő maradna olyan dolgokra, amelyekben tehetségesek vagyunk, vagy egyszerűen csak érdekelnek és szeretetünk velük foglalkozni, ha nem kellene azt a rengeteg dolgot a fejünkbe tuszkolni, amit nem is tartunk fontosnak? A diákot arra kellene motiválni, hogy azt csinálja, amit szeret, vagy ha még nem dőlt el, hogy mi érdekli, akkor segíteni abban, hogy megtalálja. Mert tény, nincs könnyű dolga annak, aki esetleg valami pluszt is szeretne végezni az adott tantárgyban, de akár vehetjük a sportot is. Mindenhol azt szajkózzák, hogy mennyire fontos a testmozgás mindenki számára. Kérdem én, hogy mehetne el a diák sportolni úgy, hogy a tanulás mellett levegőt venni sincsen ideje? Tehát naponta 6-8 óra iskola, otthon, tanulás óráról órára mindenre (természetesen mindenki ezt teszi tanáraink javaslatát követve), sport, szociális élet, család, alvás, esetleg egy kis szabad időtöltés stb., ennyi dolognak kell beleférnie 2018-ban egy diák napirendjébe.

             Ha valaki mindenből az ötös érdemjegyet pályázta meg, akkor nyilvánvalóan ez lehetetlen. A tananyag hosszúsága és a sok óra miatt mindennel rengeteget kell foglalkoznia, ami pedig a legnehezebben megy, azzal a legtöbbet. Nincs arra ideje, hogy mozogjon, hogy szabadban legyen, hogy azon gondolkozzon, vajon mi is érdekli, és mivel szeretne foglalkozni felnőttként. Ám az a helyzet, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szán. Meg kell találni az egyensúlyt a tanulás és a többi teendő között, és ha ez azzal jár, hogy nem lesz valaki kitűnő tanuló, az szerintem nem a világ vége. Az iskolai jegyek nem tudják lemérni azokat a készségeinket, amikre szükségünk lesz életünk során a társainkkal való konfliktusok leküzdéséhez és egészséges, kiegyensúlyozott élet kialakításához. A kérdés teljeskörű megoldását jómagam sem tudom. Írásomban csupán az észrevételeimet szerettem volna közölni és mindenkinek kívánom, hogy találja meg azt a tevékenységet, legyen az tantárgy, sport, e-sport, ami érdekli és szenvedéllyel tudja végezni.

Pruzsinszki Bence