Őrület! Lackfi János az iskolában!

Összefoglaló, vélemény és reagálás L. J., a tanévkezdő csendesnapon elhangzott előadására.

Őszintén nem tudom, mit kellene írjak erről az előadásról, annyira intenzív és megfoghatatlan volt az egész. Néha egy stand up comedyn, néha egy irodalmi felolvasós délutánon éreztem magam, néha pedig egy áhítat határán lavíroztunk. Nem volt megszokott. De hát mi, 21. századi kölykök már csak a furcsát tudjuk értékelni. Mert mi is eléggé furák vagyunk –  és rólunk szólt ez az egész, nekünk. Hogy hogyan robbantjuk fel napjában ötvenszer az iskolát csak azzal, hogy létezünk. Hogyan tudunk annyira belefásulni az apró problémainka, hogy az szétmarja a csontjainkat, így megbetegítve saját magunkat. De ez részünkről nem más, csak ártatlan igazságkeresés, nemde? De.

Valamint arról is szó esett, hogy Isten nem szezonális. Nyáron haverok, after, vodkanarancs. Ősztől pedig mind újra megtérünk harminc aláírás erejéig. De hát az is csak azért, mert a templomban megvan az a ,,jóságos unalom”. Nálunk ennyi a Jézus-projekt? Mert ha igen, akkor négy év alatt eggyel többször tagadjuk meg Krisztust, mint Péter… De hát ez is egy kikopott történet. Kell egy második lendület ebbe is. Hiszen az író úr is ezzel az üzenettel érkezett a szívében. Meg sok más üzenettel, amit Isten ad. Például azzal, hogy legalább nyolc(!) toitoi budit töltünk meg a szívünkben félelmekkel, fájdalommal, veszteséggel. Telehányjuk, mint egy jól sikerült este után a Szomjoltós toitoi-t. És itt is van egy visszacsatolás, hogyan halmozzuk a kielégületlen igazságérzetünkből adódó problémákat.

Nyilván az ember időszakosága itt is megmutatkozik. Rossz időkben imádkozunk, kérünk, várunk. De itt az is kiderült, hogy Isten olyan csapos, aki mindig annyit tölt, amennyit kérsz. Nem itat le, nem csalja ki a pénzed. Nem ad fröccsöt feles helyett. Ami sokszor elsőre erős lehet, és ilyenkor számon kérjük az Urat. Meg nyilván elfeledkezünk a hálaadásról, amikor minden jó most már. „Megcsináltam, ez az! Isten meg ráér addig, amíg megint szükségem nem lesz rá.” – Csakhogy Isten más. A Bibliában 365-ször van benne, hogy ,,Ne félj!” Ez, ha jól számoltam, minden napra egy ,,Ne félj!”. Ami azt jelenti, hogy igazából mi vagyunk időszakosak, míg Isten minden áldott nap megkeres, hogy kiüríthesse azt a nyolc lelki toitoi budit. Hiszen a Gondviselés egy ejtőernyő a hátadon, amit addig nem veszel észre, amíg ki nem nyitod.

Szórakoztatott, gondolkodtatott, épített. Változtatott, hisz az a jó beszélgetés, ami után képesek vagyunk változni. Épülni.

                                                                                                                    Györök Dóra

                                                                                                                                   10.A