Kirándultak a végzősök - 1. rész

Szeptember végén - ahogy minden évben - kirándulni volt a végzős évfolyam. Az ő írásaik következnek, de nyugalom! - ne a szokásos közhelyes-unalmas-suliújságos élménybeszámolókra számítsatok, hanem friss és karcos (néhol akár szemtelen) szövegekre. Olvassatok tovább! Először Benyó Eszter és Iffiú Lóránt írását közöljük a 12. B osztály kirándulásáról.

Szeptember 20-án a 12. B osztály részt vett utolsó osztálykirándulásán. Egyszerű élménybeszámolót kértek tőlünk, de rebellis osztályunk képviseletében mi persze nem állunk meg itt.

Az első dolog, amin rögtön elgondolkoztunk, hogy egyáltalán mi értelme az osztálykirándulásoknak, amikor úgyis annyi időt töltünk együtt az iskola falai között, ami néha még túl sok is. Ennek ellenére úgy érzem, hogy osztálykirándulásokra mindenképp szükség van. Lehetőséget kapunk egy más, lazább, elvárások és tanulás nélküli környezetben együtt lenni és akár még jobban megismerni egymást. Ha jól van csinálva, egy ilyen program nagy mértékben erősítheti a közösséget. Régi barátságok mélyülhetnek el és akár újak is kibontakozhatnak; például olyanokkal is tölthetünk el időt, akikkel alig van közös óránk.

Az osztályfőnök szerepe természetesen az osztálykirándulások alatt is nagyon fontos. Az ő felelőssége megszervezni a programot, de valamilyen szinten csapatjátékosnak kell lennie. Nyilván figyelembe kell vennie hogy a diákok mihez éreznek kedvet, ami persze nem mindig egyezik meg, nem mindenki szeretné ugyanazt. Szerintem egy végzős kiránduláson már a tanárok is lehetnek egy kicsit jobban résztvevők, de – sajnos vagy sem – még mindig felelősséggel tartoznak értünk. Nehéz lehet megérezni, hogy mit mennyire vegyen komolyan vagy szigorúan, főleg ha már az idősebb tinédzser korosztályról van szó.

A mi idei osztálykirándulásunk elég egyszerűen festett, de szerintem az elvárásainkat és az előbb leírt feladatokat nagyszerűen kielégítette. A Neszmélyen található Rétespajtában töltöttük a napot és az éjszakát, osztályfőnökünkkel, Fohner Évával és Gulyás Orsolya tanárnővel. Nagyon megszabott programjaink egyáltalán nem voltak, leszámítva a másnap reggeli megbeszélést a szalagavató műsorunkkal kapcsolatban. Szabadprogram volt, ami nekem nagyon tetszett. Szerintem tizenkettedikben már nincs nagyon értelme ide-oda hurcolászni az embert, főleg ha egy olyan osztályról van szó, amelyik jól össze van kovácsolva. Ha a diákok fel tudják találni magukat, mert szabad akaratból is szeretnének időt tölteni együtt, a túl sok kötött program talán pont hogy nem esik jól nekik. Mi egy nagyon jól összeszokott osztály vagyunk, és pontosan arra volt szükségünk, hogy egyszerűen együtt lehessünk, és jól érezhessük magunkat. Az ebédről a fiúk gondoskodtak, kifejezetten finom pörköltet készítettek. Sokat beszélgettünk (ami nekem nagyon tetszett, hogy ebben sokszor a tanárnők is részt vettek), kártyáztunk, tollasoztunk, sokan lesétáltunk a Duna-partra és este filmet néztünk. Laza, de kellemes együttlét volt.

Nekem személyesen nagyon sokat jelentett ez az osztálykirándulás. Nem mondom, hogy sokkal jobban összekovácsolt minket, mert szerintem mi eddig is egy nagyon jó osztályközösség voltunk, de tizenkettedikben talán már nem is ez a cél. Hihetetlen jó volt, hogy az egész osztály együtt tölthette ezt az időt, egy ilyen szép környezetben. Jó érzés volt úgy együtt lenni, hogy nem az iskola falai között ülünk, nem a következő óra motoszkál a fejünkben és egy picivel kevésbé vagyunk korlátozva (pl. szaladgálhatunk, nem úgy, mint a folyosókon, meg ilyenek). Nem tudok és nem is szeretnék mindenki nevében nyilatkozni, de számomra egy kifejezetten kellemes élmény volt és jó emlék marad.