Francia cserediákprogram
Csak két szó, de mégis mennyi mindent rejt magában. Ezelőtt még nem vettem részt ilyen programban, de egy nagy kaland, az biztos. A program maga két hét. Egy itt Magyarországon és egy hét Franciaországban. A stratégiája is nagyon egyszerű: minden francia diák egy hetet töltött el itt Magyarországon a kijelölt fogadó diáknál és családjánál. Majd áprilisban fordul a kocka, és mi magyar diákok megyünk ki ahhoz a francia diákhoz és családjához, akit fogadtunk. 21 cserediák érkezett hozzánk október 3-án két kísérőtanárral.
Szerdán késő este érkeztek meg és ismertük meg őket végre személyesen, hiszen már több napja/hete beszélgettünk velük különböző platformokon. Mikor megérkezett a buszuk, mindenkiben fokozódott az izgalom, de minden rendben ment és mindenki megtalálta a cserediákját. Az első este értelemszerűen kicsit furcsa volt, hiszen mindenkinél egy fővel bővült a gyerekek száma, a cserediákok pedig egy teljesen új környezetbe kerültek. Az igazi "első napjukon” bejöttek velünk a suliba reggel, sőt áhítatra is beültek velünk, ahol Igazgató Úr pár kedves szóval köszöntötte őket. Ezután a nap nagy részét együtt töltöttük: az aulában táncoltunk és énekeltünk. A hangulat nagyon családias volt. Majd ezt követte a közös ebéd és dottózás a városban, amit ők is és mi is élveztünk. A nap utolsó közös programja sárkányhajózás volt az Öreg-tavon. Annyian voltunk, hogy két hajót is meg tudtunk tölteni. A jó hangulat itt se maradt el, mert a francia diákok végig énekeltek az egész hajózás során. A következő napon (pénteken) nekünk, fogadódiákoknak nem volt sok dolgunk, mert a francia diákok a két kísérőtanárukkal ellátogattak Budapestre, ahol megnézték a Parlamentet, a Hősök terét és még sok más érdekességet. A nap végén pihenésképpen a Gellért-fürdőbe mentek, majd estefelé visszaértek Tatára. Aznap este majdnem az összes cserediák és mi, fogadódiákok elmentünk egy bárba, ahol beszélgettünk, táncoltunk, és így együtt zártuk a napot. A hétvégi program mindenkinek más volt. Sokan voltak Győrben, Pesten és a Balatonon is. Sportos programokból se volt hiány, többen voltak paintballozni, illetve bowlingozni. Szombaton mi esküvőre voltunk hivatalosak, ahova a cserediákommal együtt mentünk. Az estét a többi fogadó- és cserediákkal ismét együtt töltöttük, szintén jó hangulatban. Vasárnapi programot mi közösen terveztük egy barátnőmmel aki szintén fogadott diákot. Tapolcán jártunk, ahol a barlangot tekintettük meg, és Szigligeten, ahol a várat néztük meg. A Balaton környéke népszerű úti célnak bizonyult: pár helyen a többiekkel is összefutottunk. A hétfői nap a közös kirándulás napja volt, mert több helyen is jártunk közösen. Az első napirendi pont Esztergomban a bazilika látogatása volt, ahol ráadásul a legtetejére is felmentünk. Ezután következett Visegrád, ahol boboztunk, majd az utolsó helyszín következett: Szentendre. Itt a marcipánmúzeumot néztük meg ezután pedig szabad program kezdődött. Késő délután indultunk haza, és egy újabb eseménydús napon voltunk túl. A keddi napon a cserediákok ellátogattak a tatabányai Árpád gimibe is, majd piknikeztek a Turul emlékműnél és a Szelim-barlangban is jártak. A délutánt újra velünk együtt töltötték a Kiskacsás-tónál, ahol együtt frizbiztünk (mint kiderült, ez a sport nagyon népszerű náluk), tollasoztunk és megkóstolták a kihagyhatatlan gulyáslevest is. Mivel ez volt az utolsó estéjük itt, ezért többen elmentünk egy bárba, és próbáltuk kihasználni minden percét az együtt töltött időnek. A szerdai napon bejöttek velünk a suliba a cserediákok, és készítettek nekünk egy nagy tablót (amit a zeneiskolában a folyosón helyeztünk el), és mi is nekik. Majd a nap a tóparton folytatódott lángosozással, palacsintázással,
Amit még fontos megemlíteni, hogy mindannyian, akik részt veszünk ebben a cserekapcsolatban, nagyon hálásak vagyunk Temesi Tímea tanárnőnek, aki megszervezte az egész programot.
Szerencsére a búcsú nem szól örökre, hiszen áprilisban még egy hetet töltünk majd együtt Franciaországban.
Tóth Anna
Megjegyzések
Megjegyzés küldése