,,Sárga, fehér, fekete, mind kedvesek előtte…”

Csak egy átlagos csendesnapi program?  Kicsit több? Az összes csendesnapi program kicsit több, mint egy átlagos program.

         A címként használt gyerekdalrészlet ugyan nem a személyiség színre vonatkozik, de attól még ide is igaz. A program célja az volt, hogy megértsük és megismerjük, milyenek vagyunk valójában. Csákai László tiszteltes úr előadása után valódi levezetésnek számított. Számomra nem hozott túl sok meglepetést, mert eléggé érdekel az önismeret témaköre, és rengeteg ilyen tesztet töltök ki, de a személyiséghez társuló viselkedést most sikerült igazán megértenem.
Na de most csapjunk a lecsóba. A teszt alapvetőleg 4 fő jellemvonást különít el:

·         Extrovertált

·         Karrierista/teljesítményorientált

·         Introvertált

·         Családcentrikus/kapcsolatorientált

Ezek alapján alakít ki 4 embertípust:

Ø  D’ Domináns, irányító (Piros) teljesítményorientált, extrovertált

Ø  I’ Befolyásoló, kapcsolatépítő (Sárga) kapcsolatorientált, extrovertált

Ø  S’ Támogató, kitartó (Zöld) kapcsolatorientált, inkrovertált

Ø  C’ Szabálykövető, elemző (Kék) teljesítményorientált, inkrovertált

A teszt kitöltése egyátalán nem volt nehéz, tíz darab négyes blokk volt, és a négy tulajdonság közül mindig a ránk leginkább jellemzőt kellett választanunk. A válaszok betűjelzéssel voltak ellátva - ezek az angol elnevzések kezdőbetűi voltak -, és a legtöbb jelzést kapó betű mutatta meg a mi színünket. Valamint, hogy a többi szín mennyire jellemző a mi személyiségünkre.

Mivel ismerem a saját személyiségtípusom, nem lepett meg az eredmény. Viszont érdekes volt látni, hogy ahogy telik az idő, és az ember fejlődik lelkileg és fejben is felnő, hogyan tud átcsapni az egyik személyiségtípus a másikba.

Személyes példával élve: az én eredményemben a sárga jött ki fővonalként. Mellé a zöld lett a második legnagyobb százalékos. (Ez a kettő számít a legjobban.) Az utolsó pedig a kék lett. Ahogy hallgattam sorban a jellemzőket, a kisebb százalékosoknál párat pipáltam ki fejben, hogy mi az, ami ténylgeg igaz. A sárgánál szinte minden igaz volt. De itt a csavar. SZINTE! Az utolsó jellemzés, amit meghallgatunk, az a kéké volt. A leghalványabb színem. DE itt jött ki, hogy az egyik szín mit sem ér a másik nélkül. Mert ami a sárga jellemzésnél nem volt igaz egyes területekre az életemben, az a kék jellemzésben ugyanarra a területre vonatkozólag teljesen rám vallott. És itt jött a felismerés, hogy „basszus, ha 5 évvel ezelőtt töltöm ki ezt, kék lettem volna”. Az évek során átformálódunk, elszíneződünk itt-ott, van, ami kifakul belőlünk, és van, ami megélénkül.

De itt is egyértelműen megmutatkozik, hogy nem csak egy csapaton belül lehetünk eltérőek másoktól, hanem a saját magunkon belül is térhetnek el egymástól a szerepszemélyiségeink színei.

Isten mindenkinek más-más színt adott. Különböző személyiséget. De ezek a személyiségek, színek sem egy dologból állnak. Sok-sok szerepszemélyiségből adódunk össze. Több színből lettünk kikeverve egy egyedi árnyalattá. És ahogyan a különböző színek egymagukban egy emberen belül nem érnek sokat, úgy mi magunk sem érünk túl sokat a másik színe nélkül, hiába vagyunk különlegesek.
Száz szónak is egy a vége meg 517-nek is, Isten zsenialítása képes csak arra, hogy ilyen egyedi személyiségeket alkosson és formáljon, mint mi magunk. Ha sokszor nem is vagyunk tökéletesek, Ő még így is szeret minket.

-Isten úgy szeret, ahogy vagy. De annyira nagyon szeret, hogy nem hagy úgy, ahogy vagy.

Györök Dóra, 9. A osztály