Újra összeállt a csapat!
A református iskolák atlétikaversenye Debrecenben zajlott október 5-én,
szombaton, 13 református iskola tanulója részvételével. Nemzetköziségét egy
erdélyi iskola adta. A verseny célja nemcsak az atlétika népszerűsítése, a
nemes versenyzés, hanem más iskolákkal való kapcsolatteremtés és
kapcsolattartás, más iskolák diákjainak megismerése is volt.
„A Tatai Református Gimnázium diákjai várakozásomon felül
teljesítettek. Mivel évek óta nem vettünk részt ezen a versenyen és három
hetünk volt felkészülni, így komoly nehézségekbe ütköztünk. Úgy számoltunk,
hogy az eredmények nem lesznek fontosak: a részvétel a cél, és hogy újra
megmutassuk magunkat ezen a versenyen (régebben komoly dobogós helyezéseket
hoztunk el). A gyerekek motivációja és
az egész versenyzéshez való hozzáállásuk meghozta a gyümölcsét” - így
vélekedett a versenyről és a felkészülésről Gál Zoltán tanár úr.

Megkérdeztem a két első helyezettet is, hogy hogyan telt a felkészülés
és a verseny.
Sóti Richárd így fogalmazott: „Kiskorom óta sportoltam, viszont a
tanulás mellett egyre kevesebb időt tudtam a futásra fordítani, mondhatni már
csak a stressz oldásaként szolgált. Viszont amikor Zoltán tanár úr felajánlotta
a felkészülést nekünk, nagyon megörültem, hiszen újra egy csapatban érezhettem
magam. Mind a felkészülés, mind a verseny nagyon jól sikerült. Jó volt látni,
ahogy egymásnak szurkolunk és segítünk. Remélem, hogy a csapat Zoli bácsi
segítségével továbbra is egyben fog maradni.”
Török Eszter, a másik bajnok, így nyilatkozott: „Mikor először
hallottam ezt az atlétika versenyt, nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy majd
bármilyen eredményt is sikerül elérnem, pedig atletizáltam általános iskolában,
csak hát az már 3 éve volt, azóta nem nagyon ugrottam távolt vagy futottam
sprintet. Zoli bácsi adott lehetőséget, hogy ha valaki akar, menjen gyakorolni
hozzá. Két hétig szinte minden nap tudtunk menni. Sokat segített mindenkinek.
Sajnos én az utolsó ilyen edzésen kicsit meghúztam a lábam, ezért még inkább
úgy éreztem, elment minden esélye annak, hogy valamiféle eredményt elérjek.
A versenyen első körben 3 ugrása volt mindenkinek. Nekem a három
ugrásból egy lett érvényes, majd a következő körben ugyanúgy kezdtem: elrontottam
az elsőt, így az is érvénytelen lett. Szerencsére az utolsó kettő érvényesre
sikerült. Le voltam törve, mert nagyon kicsinek gondoltam az ugrást, ezért
nagyon meglepődtem, mikor kiszólítottak első helyezettnek.”

Hateier Blanka 10.A
Megjegyzések
Megjegyzés küldése