Újra összeállt a csapat!

A református iskolák atlétikaversenye Debrecenben zajlott október 5-én, szombaton, 13 református iskola tanulója részvételével. Nemzetköziségét egy erdélyi iskola adta. A verseny célja nemcsak az atlétika népszerűsítése, a nemes versenyzés, hanem más iskolákkal való kapcsolatteremtés és kapcsolattartás, más iskolák diákjainak megismerése is volt.
„A Tatai Református Gimnázium diákjai várakozásomon felül teljesítettek. Mivel évek óta nem vettünk részt ezen a versenyen és három hetünk volt felkészülni, így komoly nehézségekbe ütköztünk. Úgy számoltunk, hogy az eredmények nem lesznek fontosak: a részvétel a cél, és hogy újra megmutassuk magunkat ezen a versenyen (régebben komoly dobogós helyezéseket hoztunk el).  A gyerekek motivációja és az egész versenyzéshez való hozzáállásuk meghozta a gyümölcsét” - így vélekedett a versenyről és a felkészülésről Gál Zoltán tanár úr.
Egyéni eredményeket tekintve két első helyet (Török Eszter távolugrás és Sóti Richárd 1500m), egy második helyet (Seper Diána 100m) és hét harmadik helyet (Pigai Anna súlylökés, Essősy Ágota 400m, Labossa Luca 800m, Vörös Eszter 400m, Török Gergő súlylökés, Novotni László súlylökés, Pruzsinszki Bence 1500m) hoztunk el. A 4-5-6. helyezések is beleszámítottak a pontversenybe és szinte minden indulónk az első 6 hely valamelyikén végzett. Így végül a fiú csapat 3. helyet, a lányok 2. helyezést és a református iskolák közül összesítésben a 2. helyet szereztük meg.                                                                 
Megkérdeztem a két első helyezettet is, hogy hogyan telt a felkészülés és a verseny.
Sóti Richárd így fogalmazott: „Kiskorom óta sportoltam, viszont a tanulás mellett egyre kevesebb időt tudtam a futásra fordítani, mondhatni már csak a stressz oldásaként szolgált. Viszont amikor Zoltán tanár úr felajánlotta a felkészülést nekünk, nagyon megörültem, hiszen újra egy csapatban érezhettem magam. Mind a felkészülés, mind a verseny nagyon jól sikerült. Jó volt látni, ahogy egymásnak szurkolunk és segítünk. Remélem, hogy a csapat Zoli bácsi segítségével továbbra is egyben fog maradni.”
Török Eszter, a másik bajnok, így nyilatkozott: „Mikor először hallottam ezt az atlétika versenyt, nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy majd bármilyen eredményt is sikerül elérnem, pedig atletizáltam általános iskolában, csak hát az már 3 éve volt, azóta nem nagyon ugrottam távolt vagy futottam sprintet. Zoli bácsi adott lehetőséget, hogy ha valaki akar, menjen gyakorolni hozzá. Két hétig szinte minden nap tudtunk menni. Sokat segített mindenkinek. Sajnos én az utolsó ilyen edzésen kicsit meghúztam a lábam, ezért még inkább úgy éreztem, elment minden esélye annak, hogy valamiféle eredményt elérjek.
A versenyen első körben 3 ugrása volt mindenkinek. Nekem a három ugrásból egy lett érvényes, majd a következő körben ugyanúgy kezdtem: elrontottam az elsőt, így az is érvénytelen lett. Szerencsére az utolsó kettő érvényesre sikerült. Le voltam törve, mert nagyon kicsinek gondoltam az ugrást, ezért nagyon meglepődtem, mikor kiszólítottak első helyezettnek.”
Az egész verseny és az utazás is jó hangulatban telt, már az odafelé vezető úton jó csapattá kovácsolódtak össze a diákok, végig biztatták és segítették egymást. Lehetőségük volt városnézésre is.
Aki még nem hallott a suli sportcsapatáról, vagy tudott róla, csak nem mert jelentkezni, bátran keresse meg a testnevelő tanárát, hiszen minden évben adódik ilyen lehetőség.
                           
                                                                                         Hateier Blanka 10.A

Megjegyzések

Legmenőbb brotestálások