"...Ha szeretet nincsen bennem, mit sem érek"
Szólhatok úgy mint az emberek vagy akár az angyalok, ha szeretet
nincsen bennem, mit sem érek. (1Kor. 13, 1)
A Jézus által adott szeretetparancsolat
a keresztyén élet útmutatója. Keresztyén embernek
nem lehet szeretet nélkül gondolkodni, cselekedni vagy hitét gyakorolni.
A szeretet a legfontosabb érzés, gondolat, ami értelmet és értéket
ad mindennek. Ettől válik minden valamivé, de nélküle minden semmi. A legszebb
szó vagy beszéd is üres és értéktelen, ha nincs benne szeretet. Mégis egyre
ritkábban halljuk a szeretet szavát. De nem csak szavaikban, tetteinkben is
egyre ritkábban nyilvánul meg. Gyakran elmegyünk egymás mellett, nem
figyelünk egymásra eléggé, pedig a szeretet ezt teszi. Sokszor másoktól
várjuk, de mi magunk mégis ritkán cselekszünk eszerint. Mindenkiben él a
szeretetvágy, de nem elég csak vágyni rá, tenni is kell érte. Nem csak szóval,
hanem cselekedettel is. Szavaink tetteinkben valósuljanak meg. Így válik
szeretettünk valóságossá, igazzá.
A saját történetem szeretném
megosztani veletek és általa is üzenni, hogy bármit elérhetsz, de ha nem a szeretet
útján jársz, mindez semmit sem ér.
Mindenkinek vannak álmai.
Én még kislány voltam, amikor elbűvölt a balett varázslatos
világa. Az volt az álmom, hogy balett tanár
legyek és elindultam ezen az úton. A szükséges alapok megszerzése után
jelentkeztem a Táncművészeti Iskola Klasszikus Balett tagozatára, ahová több
fordulós alkalmassági vizsgát követően felvételt nyertem. Külsősként
bekerülni nem könnyű, mivel az iskola saját növendékei és a közel tízszeres
túljelentkezés miatt évente mindössze 6 tanulót vesz fel egy
tanszakra. Bár akkoriban szinte csak erről szólt
az életem, a balettiskolába bekerülve mégis más világ
fogadott, mint amit az eddigi tapasztalataim alapján vártam.
Egy nagyon zárt közösségbe kerültem be, ahol a légkör rideg
volt és távolságtartó. Mindenki saját
magáért volt ott, és riválisként tekintett a másikra.
Egymást gyengítve és átlépve próbáltak érvényesülni, előre jutni.
Az iskola mottója az "egy mutatás, egy tudás! "
Azaz egyszer mutatnak meg mindent, és neked tudnod kell. Ez meghatározta az
egész szellemiséget. Szükséges a szigor és
a fegyelem, fontos a kitartás és az alázat a szakma iránt, de ez talán
más eszközökkel is elérhető. Szeretettel segítve átadni
a tudást, olyan módon, hogy szívvel-lélekkel
válhassunk önmagunkká. A jelen lévő
értékrenddel és szemléletmóddal nem tudtam azonosulni.
Az itt töltött idő mégis sok mindenre megtanított, pozitív és
negatív értelemben egyaránt. Minden nap a legjobbat
kihozni magamból és átlépni a saját határaimat. Elnyomni
az érzéseimet és elviselni a testi-lelki megpróbáltatásokat.
Tökéletességre törekedni minden mozdulatomban, amit igazán
soha nem érhetek el.
Ezen az időszakon a zene volt az,
ami átsegített. Segített lelkileg feltöltődni,
mindenhol, ott volt velem. Mondhatni: A zene
volt az egyetlen barátom. A zene a szeretet
hangján szólt. Bár nagyon zárkózottá
váltam, az itt szerzett tapasztalatok mégis segítettek: a függöny mögött
meglátni a valóságot. A mosoly mögött a
szomorúságot. A csillogás mögött az
ürességet. Minden tapasztalat fontos, mert
formálódunk, alakulunk, tanulunk általa. Beláttam, hogy meg
kell tapasztalni a sötét oldalt is, hogy világosan lássuk
és értékeljük a jót. Nem az a fontos, ami
velünk, hanem ami bennünk történik. Néha másképp alakul
az életünk, mint ahogy megálmodtuk. Néha nehéz helyzetben
vagyunk, és nehéz döntést kell meghoznunk. De
sosem vagyunk egyedül! Megtapasztaltam, ha
Jézus jelen van az életünkben,
új utat, új lehetőséget ad nekünk, hogy megtaláljuk önmagunkat.
Segít látni és érezni, hogy mi az, amire
igazán vágyunk, ami igazán a mi utunk. Bár
feladtam egy álmot, de azóta más álmaim lettek és tudom, hogy jól döntöttem. Hiszem,
hogy az Úr tervei sokkal jobbak számomra, mint az én álmaim.
Szűcs Boglárka Csenge
Megjegyzések
Megjegyzés küldése