Szónoki beszéd a kötelezőkről

Sziasztok!

Két kérdéssel kezdeném az előadásomat:

Közületek ki szokott olvasni, könyvet, magazint?

Ki az, aki elolvasta eddig az összes kötelező olvasmányt?

Tehát ahogy erre utaltam a kérdésemmel, a kötelező olvasmányokról szeretnék beszélni. Még mielőtt bárki megijedne, nem az Antigoné és a Kőszívű mellett szeretnék kampányolni, ellenkezőleg: a jelenlegi kötelezők ellen szeretnék szólni.

Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogyha azt mondom, hogy a kötelező olvasmánynak tekintett könyvek között volt olyan, amelynek nem igazán jött át a mondanivalója. Legyen az a nyelvezet miatt, vagy akár annak a mondanivalónak az elavultsága miatt, átkozottul nehezen érthetőek ezek a könyvek, főleg ha nem is érdekel, amit olvasol.

No de vizsgáljuk meg, mi a cél a kötelező olvasmányokkal. Mióta iskolába járok, sokszor hallottam a tanárhoz intézett kérdést diákok szájából: 

"Ugyan már mire jó az, ha elolvassuk ezeket a könyveket?"

A tanár erre általában vagy azt feleli, hogy

"hát ő nem szólhat bele a tanmenetbe"

a másik fele pedig azt, hogy

"Mert olyan értékeket képvisel az adott mű, amelyek akár még több száz évvel később is ugyanúgy fontosak."

Nagyon szépen csengő válasz, de ettől még senkinek sem támad kedve felütni egy kis Szophoklészt, hogy magába szívja az örök igazságokat.

A mai fiatalok ezekkel a gondolatokkal nem igazán tudnak azonosulni, főleg úgy, hogy a magyar gyerekek negyede funkcionális analfabéta. Hogyan állná meg így a helyét az a kijelentés, hogy a hatalmas szellemi értékek miatt kellene kötelezőt olvasni?

Tételmondatomat elég nehéz felállítanom, mert elég sokfelől meg lehet közelíteni a témát. Ezek közül a megközelítések közül ragadnék ki egyet.

A kötelező olvasmányok nem tudják elérni a céljukat a mai Z-generáció körében. Ennek megoldását pedig magának a célnak a megváltoztatásában és a lista megreformálásában látom.

Ha valaki elaludt volna a hosszú mondataimon, nyugi, megmagyarázom ezeket.

Kijelenthetjük, hogy ma válságban van az olvasás helyzete, az egyre táguló virtuális tér kiszorítja a könyveket az emberek érdeklődési köréből. Szerintem sokkal előre valóbb lenne először megszerettetni a gyerekekkel az olvasást. Ez azonban nem valósul meg, ha ijesztgetjük őket a 4-500 éves „klasszikusokkal”. Kezdetben örülnünk kéne annak, ha egyáltalán valaki még könyvet vesz a kezébe, és azt nem azért teszi, mert trendi vagy épp muszáj olvasni, hanem mert érdekli is az a könyv tényleg.

Jelenleg az a helyzet, hogyha egy kötelezőről van szó irodalmon, akkor a teremben ülők közül van 3-4 diák, plusz egy tanár, aki olvasta a művet. Közülük csak a tanárnak esett le bármi is belőle. A többiek szerencsésebb esetben elolvastak egy zanzásított változatot, de lehet még azt sem.

Én továbbra is kötelezővé tenném a könyvek olvasását, de a diák dönthetné el, mit olvas. Természetesen minden tanulónak előzetesen be kell számolnia arról, hogy milyen könyvet fog választani, hogy a tanár eldönthesse, az adott mű erkölcsös-e. Miután a gyerek elolvasta a könyvet, írnia kell róla egy véleményt. Ez alapján a mai kötelező olvasmányokat inkább egy ajánlott jelzővel illetném. (Ja, és az is nagyon fontos, hogy a könyvet lehetőség szerint papírra nyomtatott formában kell elolvasni, hiszen akkor kisebb eséllyel szakítja meg az olvasói élményt egy felugró értesítés a gépen vagy a telón.)

Ezekkel a gondolatokkal nem leszólni szeretném a történelem legnagyobb íróinak/költőinek a műveit, mindegyik hatalmas munka. Talán ha a gyerekekkel sikerül megszerettetni az olvasást, akkor felnőttként már Shakespeare és Puskin műveit fogják választani a Facebook helyett.

Pruzsinszki Bence