Békesség!

A világon ma sokfelé háborús konfliktusok vannak. Ártatlan családapák, szerető férjek és fiatal fiúk esnek el a háborús övezetekben. Sokak elmenekülnek más vidékekre a háború kegyetlen pusztítása elől egy új, boldogabb és békésebb élet reményében. Ugyanakkor kontinensünk sem mentes a félelemtől: Európa nagyvárosainak karácsonyi vásárait a terroristák által gerjesztett fenyegetettség tartja félelemben. Elmondhatjuk: a világon a békétlenség, a félelem és a nyugtalanság lett úrrá, és ez utolér minket is, akik viszonylagos békességben éljük mindennapjainkat, hiszen testvéreink, embertársaink vannak veszélyeztetett helyzetben. A szívünkön pedig nyugtalanság és félelem van. A szűnni nem akaró szorongásba, folytonos rettegésbe belefáradva eluralkodik rajtunk az igazi békesség utáni őszinte vágyakozás, és ez az érzés karácsonykor, a békesség ünnepén még inkább utolér minket.

A világban sokan ígérnek békességet, de valójában nem tudják megadni. A békesség nem azt jelenti, hogy a velem szembenállók elpusztítása után ünnepi tort ülök a holttestük fölött, mondván: „Győzött az igazság, végre elpusztult mindenki, aki ellenállt az elképzeléseimnek, aki máshogy gondolkodott, mint én!”. A békesség azt jelenti, hogy az ellenségeimmel megbékélve ülök le egy asztalhoz, kezet fogok velük, vagy megölelem őket ezt mondva nekik:

„Legyen békesség köztünk mindenkor!”

Szomorú valóság, hogy kétezer évvel ezelőtt, Jézus születésének idejében sem volt más a helyzet. Augusztus császár hosszú hatalmi harcot követően került uralomra. Uralkodása során gyakran úgy emlegették, mint aki elhozta a birodalomnak a békét. Azonban ez a béke csupán annyit jelentett, hogy megszűntek a politikai elit összecsapásai, így az előkelők és a római polgárjoggal bíró kiváltságos csoportok békében, nyugalomban élhettek. Azonban ebből a békességből a provinciák lakói semmit sem érezhettek az elnyomó római hatalom zaklatásai miatt. A békéről álmodni sem merhettek a szegények, a társadalom peremén élők és a rabszolgák. Ez a felemás békesség, melyet nagy propagandával sulykolt a politikai elit mindenkinek eszébe jutott, aki Augusztus nevét hallotta, különösen, ha olyan Rómától távoli provinciában élt, amilyen Júdea is volt. Ebben a politikai helyzetben nagy hangsúlyt kapott az angyalok Glória-énekének részlete:

„… a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lk 2,14b) [1]

Az igazi békességet tehát sem politikai, sem katonai erők nem tudták, s ma sem tudják megadni, vagy ha igen azt csak egy kiváltságos csoport érezné, nem lenne mindenkié. A karácsony több mint pasztorális idill, hiszen az újszülött gyermek, Isten legnagyobb ajándéka, igazi békességet hozott, amely társadalmi és etnikai hovatartozás nélkül jár minden embernek, aki bízik Isten jóakaratában, mellyel üdvösségre hívja a benne reménykedőket. Jézus békességet hozott a benne bízó szegényeknek, betegeknek, társadalomból kirekesztetteknek, s hoz ma is, a 2018-as esztendő karácsonyán a reménységüket belé vető hajléktalanoknak, kisebbségeknek, négereknek.

Jézus Krisztus ezt mondja:

„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (Jn 14,27)

Jézus Krisztus békessége más, mint a világ békessége, más, mint a felemás Pax Romana, ez a békesség arra hív, hogy lépjünk ki a félelem és a szorongás szorításából, és adjunk és hagyjunk belőle másoknak is.

Az Evangélikus Egyház Útmutatója szerint az eljövendő esztendő vezérigéje a 34. zsoltár 15. verse:

„Törekedj békességre, és kövesd azt!” (Zsolt 34,15)

Ezzel az igeverssel kívánok a blog szerkesztőségének nevében áldott, békés karácsonyt minden testvéremnek, s kívánom, hogy az Úr békessége legyen és maradjon mindnyájukkal a 2019-es esztendőben is!

Angyal-Cseke Csaba
főszerkesztő

---

[1] Egyes kéziratok szerint: „a földön békesség a jóakarat embereinek”. A jóakarat itt Isten üdvözítő akaratát jelenti.