Sítábor
A 2019. január 2. és 7. között megrendezett gerlitzeni sítáborban 89 fő vett részt. A program főszervezője Szurcsik Gyöngyvér tanárnő volt. Az itt szerzett élményekről a következőkben két beszámolót és Horváth Balázs videóját tesszük közzé.
Élmények a sítáborban
Azon kevesek közé tartozom, akik a Refi sítáborában álltak először lécekre, és itt is váltak haladó síelőkké, akik ma már – többnyire – biztos lábakon állnak és hasítanak a hegyen. Ezért a tábor nekünk a legnagyobb és a legmaradandóbb élmény.
Tizedikben indultam el először a csapattal, akik akkor már másodszorra mentek Gerlitzenbe. Egy rendesen megpakolt bőrönddel – mint később kiderült, rengeteg felesleges holmival – és elenyésző kétségekkel vágtam neki ennek az újnak. A kezdeti félelmeket és bizonytalanságokat két kitűnő oktatónk biztatása, kitartásra sarkallása párologtatta el. Módszereiknek köszönhetően észre se vettük, milyen gyorsan megtanultunk síelni.
Idén a harmadik alkalommal húztam síbakancsot és indultam a hegynek. Amellett, hogy minden évben egyre jobbak leszünk, mindig valami újat is tanulunk. Nem feltétlenül a sporttal kapcsolatosan; hanem a mozgás adta szabadságról, az együttműködésről vagy arról, hogy a közös cél hogy formál közösséggé egymást nem igazán ismerő embereket. Közhely, de a jó társaság természetesen itt is megvan, nem kell részletezni. Senki nem marad magára, ezt alá tudom támasztani; az osztályomból minden évben egyedül érkeztem, de sosem voltam magányos. És a csodálatos élmény is ott van: amikor felérkezel a hegycsúcsra, a jeges szél átfúj a több rétegnyi ruha alatt és a csontjaidig hatol, az ujjaid pedig megmerevednek a hidegtől, mégis az az első gondolatod, hogy szabad vagy, és de szép, és milyen ügyesen csúszol, és ezt mind itt tanultad meg. Megérte a kitartás, hiszen ez a világ talán egyik legszebb sportja.
Aki még sosem állt lécen, de szeretné kipróbálni magát síben – akár snowboardon –, annak kötelező eljönni, mert higgyétek el, jobban megéri a pénzt, mint bármely okostelefon vagy márkás cipő. Kihagyhatatlan.
Idén a harmadik alkalommal húztam síbakancsot és indultam a hegynek. Amellett, hogy minden évben egyre jobbak leszünk, mindig valami újat is tanulunk. Nem feltétlenül a sporttal kapcsolatosan; hanem a mozgás adta szabadságról, az együttműködésről vagy arról, hogy a közös cél hogy formál közösséggé egymást nem igazán ismerő embereket. Közhely, de a jó társaság természetesen itt is megvan, nem kell részletezni. Senki nem marad magára, ezt alá tudom támasztani; az osztályomból minden évben egyedül érkeztem, de sosem voltam magányos. És a csodálatos élmény is ott van: amikor felérkezel a hegycsúcsra, a jeges szél átfúj a több rétegnyi ruha alatt és a csontjaidig hatol, az ujjaid pedig megmerevednek a hidegtől, mégis az az első gondolatod, hogy szabad vagy, és de szép, és milyen ügyesen csúszol, és ezt mind itt tanultad meg. Megérte a kitartás, hiszen ez a világ talán egyik legszebb sportja.
Aki még sosem állt lécen, de szeretné kipróbálni magát síben – akár snowboardon –, annak kötelező eljönni, mert higgyétek el, jobban megéri a pénzt, mint bármely okostelefon vagy márkás cipő. Kihagyhatatlan.
Kovács Réka Róza
Snowboardosok a refis sítáborban
A 2019 -es sítábor résztvevői közül 9 ember állt deszkára, köztük voltak oktatók (Bence és Vince), kezdőbbek, és voltak olyanok is, akik már 3 éve deszkán szelik a havat. A két snowboard-oktató nagyon türelmesen és odaadóan oktatta a kisdeszkásokat, akik több-kevesebb figyelemmel hallgatták tanárkaikat. Az egyetlen teljesen kezdő deszkás egy 9.A osztályos lány, név szerint Hateier Blanka, akinek csodálatos érzéke és tehetsége van a snowboardhoz, és pár nap alatt be is érte társai tudásszintjét. Nagyon sok mindent tanultunk a sítáborban a deszka művészetéről, de erősödött a barátságunk és a csapatszellem is. Óriási nagy köszönetet szeretnénk mondani a két oktatónak, és Szurcsik Gyöngyvér tanárnőnek is, hogy megszervezte a sítábort.
P.Szolomayer Balázs
A videó itt érhető el:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése