Mi a baj az iskolával? A bejárás

Sok baj van az iskolával, egyik közülük, hogy reggelenként el kell oda jutni. Erről a problematikáról szól (kellő humorral) Lentulai Martin most következő írása:

Egyszer mindenkiből bejárós lesz egy kis időre, akarva, akaratlanul is. Ez lehet valakinek jó, egyszerű, de általában a sötét oldalát látjuk. Külső szemmel tekintve menő, hogy busszal jár iskolába a gyerek, de megélni annyira nem jó. Ennek több oka is lehet: például az időveszteség – de ez változó. Van, akinek csak húsz perc, de olyan is van, aki egy órát utazik. Lényeg a lényeg: reggel eljövünk otthonról, és csak délután érünk haza. (Ez a helyben lakókkal sincs másképp, de nekik legalább az esélyük megvan rá, hogy napközben hazaugorjanak.) Gyakran az időjárás se nekünk kedvez. Ősszel, reggelenként mint valami eszkimó indulunk el, hazaérve  viszont inkább hasonlítunk egy futóra, aki most futotta le a maratont. Télen, iskola után, ameddig várni kell a buszra, nem lehet mit csinálni, mert gyakran esik (az eső), hideg van, de hó persze nincs...

Ezeken kívül mindenkinek ismerős lehet az érzés, mikor táskával  a háton futni kell a buszra vagy vonatra, mint egy málhás öszvér, és egész úton azon gondolkodsz, hogy eléred-e, vagy újabb unalmas órák várnak rád, amíg a következő jön. Akadnak viszont szerencsések köztünk, akiknek nem kell órákat várni a buszra, és így ők megmenekülnek az unalomtól.

És ha még ezek nem lennének elegek, úgy kell eljönnünk otthonról, hogy biztosan semmit ne hagyjunk hátra, mert visszamenni érte lehetetlen. Gondolj bele, ha a telefonod marad otthon, akkor nincs mit tenni, beszélgetni kell emberekkel. 😁 Vagy egy komolyabb példa: ha valamilyen iskolai papírt hagysz otthon, amit persze az utolsó pillanatban akartál visszavinni, akkor így jártál, barátocskám...

Reggel sokszor van úgy, hogy az egész út kiesik, és azt vesszük észre, hogy már Tatán vagyunk, ami azért valljuk be, kicsit ijesztő.

Viszont vannak előnyei is a bejárásnak. Az úton tudsz tanulni egy elfelejtett dolgozatra, házit tudsz írni (persze ilyen nem fordul elő senkivel….), és tudsz beszélgetni a barátaiddal is. (Ha ők is otthon felejtették a telefonjukat.)

Összességében viszont nem a legjobb elfoglaltság a mi korunkban. Eltávolodunk régi barátainktól, akik másfelé tanulnak, kevesebb időt töltünk a családunkkal. Nem tudsz magadnak programot szervezni a spanokkal, nem te osztod be az időd, hogy mikor ne csinálj semmit. Pár hónap múlva ez az egész már monoton módon zajlik: bemész, tanulsz, vársz a buszra, hazaérsz, eszel, tanulsz, alszol.

Lényeg a lényeg, problémát jelent sokunk számára, de segíthet, ha megpróbáljuk a jó oldalát nézni, és pozitívan állunk hozzá.

Lentulai Martin

Forrás: http://www.viccv.hupont.hu/4/buszos-es-villamosos-viccek