Különbség könnyűzene és könnyűzene között

Holnap lesz október elseje, azaz a zene világnapja. Ennek örömére egy különleges nézőpontú cikkel kedveskedünk az érdeklődőknek!

Amikor azt mondom, könnyűzene, sok minden juthat az eszünkbe. Vad koncertek, rettentő rádiószámok vagy az idősebb generáció esetleges rosszalló pillantásai. De mi is ez valójában? A könnyűzene minden olyan zenei műfajt jelent, ami nem klasszikus zene vagy népzene. A számok általában verzéből, refrénből, esetleg bridgeből állnak, de persze vannak kivételek (pl.: Queen: Bohemian Rhapsody). Legalább is a Wikipédia szerint. Általában minden időszakban van egy dominánsabb stílus. Egy időben a jazz, máskor a rock vagy éppen az electro volt. Az új zenei stílusok pedig előszeretettel táplálkoznak a régi alkotásokból. Számtalan dal nyúl vissza pl.: a nyolcvanas évek szintetizátor- vagy a jazz korszak szaxofon-elemeihez, melyekkel nagyon fel lehet dobni egy számot, hiszen az idősebbek nosztalgikusnak, a fiatalabbak különlegesnek találhatják.

Kis bevezetőnk után pedig rátérhetünk a címben szereplő kérdésre: Mi a különbség könnyűzene és könnyűzene között? A választ tulajdonképpen egy szóban meg tudom fogalmazni: az igényesség. És bár eléggé szubjektív, hogy kinek mi az igényes, itt van néhány dolog, amiről szerintem semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk. Mennyire kifejező a szöveg? Mennyire egyedi a zenei alap? Mennyire képes megújulni egy előadó, a saját zenei identitásának eldobása nélkül?

Ha ezeket észben tartva alkot valaki, akkor már csak egy-két dolog választja el attól, hogy sikeres művésszé váljon. Ezek pedig nem mások, mint a pénz, ismeretség, szerencse. De ezekről majd egy másik cikkben.

Miért rapelnél arról, hogy mennyi pénzed és hogy hány kocsid van a garázsodban, ha komoly érzelmekről, társadalmi problémákról is írhatsz? Miért énekelnél el egy klisés, nyáltenger számot kiszámítható akkordmenettel, ha egy szép, szívekig hatoló érzelmi vallomást is tehetsz egy dal formájában? Miért lenne unalmas és repetatív a zenei alapod, ha az lehet izgalmas, újszerű is? Egyszerű a válasz: ebben van a pénz. Pedig minden műfajban lehet színvonalasat alkotni. A döntés az előadó (és a kiadó) kezében van. És hogy lesz-e erre a nívóra igény? A döntés a miénk, azaz a fogyasztóké.

                                                                                                                   Venczák Szonja